Tíz felé osztva

Portrésorozatomban férjem négy legkisebb testvérét fényképeztem. 2015-ben, amikor az első képek készültek még Erdélyben éltek egy gyermekotthonban. Azóta családba fogadtuk őket, de a múltban átélt traumák mindig jelen lesznek az életükben. Térinstallációs kísérletemmel a gyermekkoruk szétszabdaltságát akartam megjeleníteni, az állandó bizonytalanságot, a szülői gondoskodás és az otthon hiányát. Egyik irányból nézve még az elhagyatott kisgyermek tekintetét láthatjuk, a másik oldalról pedig a már fiatal felnőtteket, akik hordozzák magukkal a múlt árnyékait.