Homeland

"The moving power of the native landscape, the bond to home inherited through centuries—what a remarkable force, what a uniquely human attachment."
— Lajos Luzsicza

I have been exploring my family's history for many years. Five years ago, I returned for the first time to Nové Zámky, my grandfather's birthplace, where I met relatives still living there and sought to understand the region that carries the traces of our family's past.

The surroundings of the town, the family home, and the market-town landscape in which my grandfather grew up—and to which he looked back with such deep affection—have almost entirely disappeared. Only a few places still preserve the memory of the era he once knew.

My research focuses on locations and landscapes that are shaped by the present yet still hold within them fragments of our past and our family's collective memory. As a landscape painter, my grandfather often depicted these places, portraying his homeland as a distinctive world of its own, even as he witnessed its complete transformation. His attachment to his birthplace accompanied him throughout his life. His devotion to the land in which he grew up has profoundly influenced me as well; through his stories, I came to understand the importance of honoring our ancestors and occasionally looking back to where we come from.

In my photographic representation of the landscape, I sought to create an atmosphere that resonates with the idealized scenes my grandfather painted—an echo of the world he longed for. Through mood and visual tone, I aim to recreate the illusion of a homeland whose memory is slowly fading from our family's imagination.

Szülőföld

"A hazai táj megható ereje, az évszázadokon keresztül átöröklött kötődés az otthonhoz mily különös erő, mily sajátos emberi vonzalom."

/Luzsicza Lajos/

Családom történetével már évek óta foglalkozom. Öt éve mentem vissza először Érsekújvárba, nagypapám szülővárosába, ahol találkoztam az ott élő rokonaimmal és próbáltam megismerni azt a vidéket, amely magában hordozza családunk múltját.

A város környezete, a szülőház, a mezőváros amelyben nagypapám felnőtt és amelyre oly nagy szeretettel gondolt vissza már teljesen eltűnt, csak nagyon kevés hely őrzi ma is a régi kor emlékeit.

Vizsgálódásom középpontjába olyan helyszíneket és tájakat helyeztem, amelyek lenyomatai a jelen kornak, mégis magukban hordozzák a múltunkat és családunk emlékezetét. Nagypapám tájképfestőként sokszor megfestette ezeket a helyeket, sajátos táji világként ábrázolta az otthonát, amelynek végig kellett néznie teljes átalakulását. A szülőföldhöz való kötődése mégis egész életét végig kísérte, ragaszkodása a tájhoz, amelyben felnőtt számomra is nagy hatást gyakorolt, hiszen a sok történet alapján megértettem, hogy mennyire fontos tisztelnünk az őseinket és néha visszatekinteni honnan is indultunk.

A táj fotográfiai megjelenítésében megpróbáltam egy olyan atmoszférát teremteni, amely kapcsolatot teremt nagypapám által festett idealizált tájjal és hangulatában megpróbálja visszaadni azt az illúziót, amely utáni vágyódás már lassan teljesen eltűnik a családunk szemléletéből.