Családfa

Az elmúlt öt évben minden napom az otthon megteremtéséről és a családtagjaimról való gondoskodásról szólt. A szüleimtől kapott nevelés és támogatás most vált igazán értékessé, amikor édesanya lettem és megtapasztaltam a gyerekekért, a családért való teljes önfeláldozást. A sok lemondás, fáradtság, a szülés utáni testi változások és a sok egy irányú, törődő szeretet mind hozzájárult ahhoz, hogy elvesztem ebben az új szerepben. Több idő kellett újra egyensúlyba kerülni önmagammal, de a gyermekeimre nézve bármikor újra átélném értük ezeket a nehézségeket. A szüleimből nagyszülők lettek, ez számukra is egy új életszakasz kezdetét jelentette. Először a visszatekintés a mögöttük álló sok évre, majd a hittel való várakozást az örök élet reménysége felé. Úgy érzem a férjem élete is édesapaként lett teljes, a lányai iránti odaadó szeretet erőt ad neki a hétköznapok terhei cipelésében. Jelen élethelyzetemben élem meg igazán, hogy a családi kötelék minden ember számára az egyik legerősebb érzelmi kapcsolódás. A mi szűk családfánk így állt össze. A portré képeimmel az egyéni küzdelmeinket próbáltam megjeleníteni, valamint az egymás közötti kapcsolódásokat.