Labyrinth

Labyrinth

The labyrinth has always been a metaphor for human life: "Inremeabilis error labyrinth" — writes Virgil — meaning "those who enter it inevitably lose their way."

The labyrinth carries within it both the possibility of madness and meditation, of anxiety and hope. The labyrinths I constructed from fallen leaves became spaces of self-examination for me.

As part of the project, I walked through the labyrinth. The walk functioned as a kind of performance — a slow, meditative movement in which both getting lost and finding the way back played a role.

Walking within the labyrinth was at once calming and unsettling.

Labirintus 

A labirintus mindig is az emberi élet metaforája volt: "Inremeabilis error labyrinth" – írja Vergilius – vagyis "a benne járók szükségszerűen tévelyegnek." 

A labirintus egyszerre hordozza magában a téboly és a meditáció lehetőségét, a szorongást és a reménységet. Az általam falevelekből épített labirintusok egy önvizsgálati térré váltak számomra. A projekt részeként végigjártam a labirintust. A séta egyfajta performanszként működött – lassú, meditatív mozgásként, amelyben az eltévedés és a visszatalálás is szerepet kapott. 

A labirintusban való séta egyszerre volt megnyugtató és felkavaró.